Szeretettel Anyák Napjára

2021.04.30. Kedves Édesanyák! (Isten nem lehetett ott mindenütt, ezért adott nekünk Anyát) Anyák Napját hagyományosan, május első vasárnapján ünnepeljük. Maga az ünnep nagyon régi, már az ókori Görögországban is tartottak tavaszi ünnepségeket az Édesanyák tiszteletére. A történelem során később is mindig volt egy olyan nap, - az 1600-as évektől a húsvéti ünnephez kötődve - amikor az Édesanyákat köszöntötték. Édesanyánk az a csodás, senkihez nem hasonlítható személy, akivel születésünkkor (de már előtte is) először kapcsolatba kerülünk földi létünk során, és akivel ez a láthatatlan kötelék megmarad egész életünkben. Ő az, akihez örömünkkel, bánatunkkal fordulhatunk. Ő az egyetlen aki mindvégig feltétel nélkül szeret, aki számára mindig mi, a gyerekei (kislányom, kisfiam) vagyunk a legfontosabbak, akárhány évesek legyünk is

Ő tartotta, és tartja ma is össze a családot, jelenléte, gondoskodása életünk része. Ő az aki aggódik miattunk, aki őszintén örül sikereinknek, akihez mindig visszatérhetünk, és aki mindent megbocsát. Május első vasárnapján köszöntsük hát az Édesanyákat. Ilyenkor legalább pár szál virággal a kezünkben odaállunk Édesanyánk elé, megölelni, és akár egy szép verssel, vagy pár szívből jövő szóval felköszönteni.

Nem tud úgy szeretni...

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az Édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kivántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna ő azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kimélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Örömkönnyek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az Anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

/ Nagy Yvette/

Vannak, vagyunk – fájdalom - sokan, akik már csak könnyezve, a temetőkbe zarándokolva tudjuk felidézni Édesanyánk kedves alakját, szavait, gesztusait. Örökké és kitörölhetelenül él bennünk az idők végezetéig gondoskodásának, szeretetének emléke, mert az égi országúton is biztosan Ő óvja földi lépteinket. A sírjára tett virágcsokor, a gyermekeinkkel, unokáinkkal való szeretetteljes beszélgetések, megsárgult fényképek idézik meg már csak szüleinket: olyankor ismét együtt vagyunk, mint régen.

Tore Renberg norvég író gondolatait idézzük köszöntőnk végén:

"Anya az az ember, aki felöltözteti a napot. Felkel és élni kezd benne, és számunkra, akik ismerjük Őt, egyszerűen elképzelhetetlen lenne az élet nélküle. És mit szólnánk, ha eltűnne? Akkor mi lenne? Hová tűnt a levegő, amit beszívunk? Hová mosta el a víz az utat, amin járunk? Hová rejtőzött a föld a lábaink alól?"

Édesanyánk szívéből áradó határtalan szeretet életünk végéig kísér bennünket. Mert Ő felejthetetlen.

Szentes Bíró Ferenc