Tóth András Emlékére
Tóth András Emlékére
2024. július 11-én este megállt az 1942-ben született, 40 éves vasúti szolgálat után nyugdíjba vonult és haláláig a Vasutas Nyugdíjasklubok Országos Szövetsége mezőtúri "Tisztelet" Vasutas Nyugdíjas Klub alapító tagjaként és szakszervezeti középvezetőként tevékenykedő egykori mezőtúri állomásfőnök szíve.
82 évet élt.
Tóth András 1942-ben vasutas szülők gyermekeként született Mezőtúron. Nem volt kétséges hogy 1960-ban – érettségi után – ő is a vasúti hivatást választja mint a família közel 20 már vasutas tagja. A tisztképző után a helyi állomás rendelkező forgalmistájaként 1970-ben kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba. Már 1978-tól a VSZ szakszervezeti titkáraként dolgozott. Közben szépen haladt előre a vasúti ranglétrán is: előbb forgalmi hivatalnok, majd oktató-és vezénylőtisztté nevezték ki, és Mezőtúr állomásfőnökeként – 40 év szolgálat után – 2000. szeptember elsején csatlakozott a mindenre ráérő nyugdíjasok társaságához. Vasúti pályafutása során háromszor volt kiváló dolgozó és vezérigazgatói dicséretet is kapott. Ám mozgalmi tapasztalatait, aktivitását nem hagyták munkatársai berozsdásodni: ugyanazon év szeptemberében megválasztották a nyugdíjas alapszervezet elnökének. Számtalan kirándulás, rendezvény, zenés összejövetel fűződik a kora és egészségi állapotának romlása miatt 2014-ben leköszönő örökifjú, táncoslábú elnök nevéhez. A "klasszikus" mozgalmi munka mellett volt energiája a szabadidő hasznos eltöltésének megszervezésére is: 2006-ban több nyugdíjastársával megalakította a "Tisztelet" Vasutas Nyugdíjas Klubot, amely azóta is mindenki megelégedésére működik. A klub később csatlakozott a Vasutas Nyugdíjasklubok Országos Szövetségéhez (VNYKOSZ) is, amely jelenleg 47 klub munkáját fogja össze, segíti és koordinálja. Mozgalmi munkáját 2007-ben szakszervezeti aranyjelvénnyel, 2014-ben - az Idősek Világnapján - elnök-vezérigazgatói dicsérettel ismerték el. A feleségével – 2017-ben bekövetkezett haláláig - harmonikus házasságban élő Tóth Andrásnak két gyermeke született, akik két fiú és két leányunokával ajándékozták meg őket. A most egyetemista Kristóf unokája már kicsi korában vasutas volt: hatalmas terepasztalán már vérbeli forgalmistaként irányítja a vonatokat, de állandó látogatója – később önkéntese - volt nagyapjával a Vasúttörténeti Emlékparknak is.
"Mindent tud a mozdonyokról, de az F.2-es forgalmi utasítás egyes pontjait jobban tudja mint én" - mondta egyszer unokájáról. Nyugdíjasként már több idő jutott a kertészkedésre, a szőlőművelésre és a borkészítésre is. Pálinkaszakértőként ismerték a környéken, ezért ezen a területen is bepótolhatta az elmaradt vizitálásokat az ismerős pincészeteknél. Balatonközeli – Palóznak - szőlője és hétvégi háza zarándokhely volt családjának, barátainak, ismerőseinek, de kertlábszomszédját Haumann Péter színművészt is sokszor vendégül látta.
"Csak kóstolgattuk egymás borát összehasonlításképpen" – mondta sokszor nevetve.
Természetes, hogy – az elnökség tagjaként továbbra is önzetlenül és önkéntes munkával – továbbra is segítette a nyugdíjas alapszervezet munkáját és be-be nézett az állomásra is hogy elmondja hitvallását a ma vasutasainak: "A vasutat szeretni kell. Aki ezt a hivatást csak pénzért választja vakvágányra téved. Vasutasnyelven az ütközőbak felé tart."
A sors furcsa fintora, hogy a VNYKOSZ érdekében és a klubjában végzett kiemelkedő tevékenységéért kapott MÁV Vezérigazgatói Elismerő Oklevelét tragikus halála előtt egy nappal vette át Budapesten Dr. Nemeskéri-Kutlán Endre jog-és megfeleléstámogatás igazgatótól
Tóth András hamvait 2024. július 31 én helyezték örök nyugalomra, családja, tisztelői, szerettei, munkatársai, kollégái jelenlétében, református szertartásrend szerint Mezőtúron.
Nyugodjon békében!
Szentes Bíró Ferenc
Szeged